Az ókori görög Croton városában az ie 6. században élt egy fiú, Milo, aki gyenge volt, és nem voltak barátai. Mindenki kigúnyolta, mert az akkoriban általánosan elfogadott férfiideál a termetes harcos típus volt. Amikor a szerencsétlen Milonnak elege lett, úgy döntött, a hegyekbe menekül, és hagyja, hogy a farkasok felfalják. Útközben találkozott egy pásztorcsoporttal, akik segítséget kértek tőle a szarvasmarháik gondozásában. Milon egyetértett. Két év alatt termetes fiatalemberré nőtte ki magát, hazatért, és egy nagy bikát hozott a vállán. Mindenki csodálkozott. Szerinted valaki más is ki merte gúnyolni?
Nézzük, mi segített Milonnak. Ez pozitív motiváció, türelem és rendszeres testmozgás volt elég hosszú ideig. A modern “stresszológusok” különbséget tesznek pozitív és negatív stressz között, eustresszről és szenvedésről beszélnek, és igazuk van, bár figyelembe kell venni, amit Shakespeare már Hamlet száján keresztül mondott: “Önmagában semmi sem rossz vagy jó . Minden megkapja gondolkodásunk tulajdonságait.”
Lehetséges stressz nélkül élni?
Hans Selye professzor, a stresszelmélet atyja kissé másképp értette a stresszt, mint a legtöbb mai szakértő. Azt állította, hogy stressz nélkül is fára ugrunk, a stressz a fejlődés hajtóereje! A The Stress of Life című úttörő könyvében részletesen elmagyarázza, hogy mi az „adaptációs szindróma”, mint a stressz legfontosabb fázisa.
Próbáljuk meg ezt egy, a hétköznapi, hétköznapi életből vett példával megérteni. Képzeld el, hogy minden reggel tömegközlekedéssel mész munkába, és 10 perc alatt könnyedén eljuthatsz a megállóból a munkahelyedre. A közlekedési társaság hirtelen megváltoztatja a menetrendet, és az Ön busza 5 perc késéssel érkezik a megállóba. Ha nem akar 40 perccel korábban felkelni, és korábbi busszal menni dolgozni, akkor hozzá kell tennie a lépést. Valószínűleg az első napokban nem fogod tudni, de 7-10 nap alatt megszokod az új körülményeket! Ez a pozitív élmény segíteni fog a mindennapi életben természetesen felmerülő, egyre stresszesebb helyzetekben.
Mi az általános adaptív szindróma és hogyan működik?
Selye professzor zseniális felfedezése az volt, hogy az úgynevezett generalizált adaptív szindróma egy univerzális mechanizmus, amely az egész biológiai világra érvényes! Nem csoda, hogy minden lakott kontinensen és minden kultúrában keresték és alkalmazták az emberek a gyógynövényeket, aminek köszönhetően sikeresen lerövidítették az új konfliktushelyzetekhez való alkalmazkodáshoz szükséges időt. Sok ilyen növény létezik, és ezeket adaptogén növényeknek nevezik. A bennük található hatóanyagok adaptogének.
Rhodiola rosea, adaptogén növény a stressz elleni küzdelemben
A tibeti kolostorok 1200 évnél régebbi feljegyzései szerint a több mint 100 éve élt tibetiek (és volt köztük jó néhány) alkalmazták az adaptogén növényt. Rhodiola rosea. Ez a gyógynövény két fontos hatóanyagcsoportot tartalmaz, a már említett adaptogéneket és a második, nem kevésbé fontos hatóanyagot, amely az ún. stresszoldók.
Milyen adaptogéneket tartalmaz a Rhodiola, és hogyan hatnak a szervezetre?
Biokémiai elemzések bizonyítják, hogy a Rhodiola számos olyan adaptogént tartalmaz, mint például a rozavin, rozrin, salidrosid, amelyek más növényekben nem találhatók meg. Az adaptogének segítik a szervezetet gyorsabban alkalmazkodni a megváltozott stresszt okozó tényezőkhöz, a stresszoldó csoportból származó hatóanyagok pedig csökkentik a stressz negatív érzékelését és a kellemetlen kísérő jelenségeket, mint a szívdobogás, ájulás, gyengeségérzet, álmatlanság, félelem stb. .
Ha a prof. Selye, tudatosítanunk kell, hogy erőfeszítéseink célja nem a stresszmentes élet (a problémák mindenáron elkerülése) legyen, hanem ki kell használni az általános adaptációs szindróma adta lehetőségeket. A „százévesek” folyamatosan javították egészségi állapotukat, így lettek klubjuk tagjai.
Ne habozzon, a tibeti kolostorok lámái bölcsek, gazdag tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Igaz, hogy a bevezetőben említett Milo nem használt Rhodiola rosea-t (valószínűleg nem a görög hegyekben terem), és nincs információnk arról, hogy a pásztorok más adaptogéneket adtak volna neki, de lehetséges. Ám a stressz sikeres leküzdésével elég egészséges és életerős volt ahhoz, hogy hatszoros olimpiai birkózóbajnok legyen!
